14. fejezet

 

Eszkam csak állt ura mellett, s a távolodó forgószelet figyelte. Megszokott ez itt a pusztán, így a százezrek figyelmét a király, s kardja kötötte le, nem holmi forgószél. De Eszkam tudta, hogy amit látott, az nem forgószél volt, s tudta azt is, akit látott ki volt.

Ismerte a gyermeket születése óta. Ő segítette világra. Látta az anyját holtan, mellében a nyilat, s látta, amint első alkalommal - mikor még más gyermek az anyja mellével játszik -, hogyan vágtat egy fekete szőrű csikón.

Eszkam tudta, a mai napon Attilának már nem kell táltos. Ellesz kardjával és uraival, akik majd új szerzeményét csodálják, melynek izzó kék fénye a forgószél távozásával kihunyt. 

 

Oldal: A hun Isten kardja 14. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat