39. fejezet

 

Attila megtorpant az emeleti feljáróban, majd megállt. A beszélgetés, mely eljutott hozzá és elméjében tiszta képeket sorakoztatott fel, láthatóvá tette emlékei közt Ilda arcát. A nőét, ki Réka kegyéből elsők között került kiházasításra ágyasai közül, s Urkont ajándékozta meg gyümölcsével.

Bírája pedig Aldar nevet adta a gyermeknek, minek jelentése: Attila fia. S lám, egy nemes jellem magva segíti őt világuralomhoz eme karddal.

Attila keze az aranymarkolatú fegyveren nyugodott, s most tekintete is követte. – Ez nem lehet véletlen. – mormolta. 

Fellépett az emeletre, s már nem is figyelte Réka és Aldar párbeszédét, csak a gyermek bájos arcát nézte. Ilda vonásait kutatta, s megint valami különös érzés fogta el. A gyermek szemében valóban annak a csodás teremtésnek a szemei látszanak. Itt kéne tartania maga mellett a fiút. Csak úgy. Megbeszéli apjával, hogy Ő taníthassa. Ezt most eldöntötte. Mindegy Urkon mit gondol. A gyermek saját inasa lesz.

-         Indulok Urkonhoz. A gyermek marad szolgálatomban.

-         Nem egyedül van Attila! Testvére és apja is neheztelne. Szültem már neked. Mért nem közülük választasz? – Réka pillanatra nem tudta türtőztetni magát és szeme elárulta dühét.

-         Annak is eljön az ideje. Szeretem ha haragos vagy. Ilyenkor szépséged jobban tündököl.

-         Akkor én is megyek. Jobb ha én beszélek az apjával. Tudod milyen Urkon.

-         Legyen. Az Urak mindig megzavarodnak, ha téged lovagolni látnak. Jót tesz egy kis szórakozás így csata előtt.

Réka elengedte a füle mellett Attila szavait, s gondolatban már Fiumét kereste.

 

 

Oldal: A hun Isten kardja 39. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat