2. fejezet

 

Attila kilép. Szeme, haja fekete. Állán fekete szakállát mellére engedve viseli. Arca frissen borotvált. Termete közepes. Válla széles, járása könnyű. Ruhája arany mellvért, arany köpeny, arany nadrág, oroszlánbőr csizma és oroszlánbőr süveg. A süveg nem kúpos, csak csapott. Köpenye, mellvértje gyémántos aranycsattal díszes. Köpenyét jobb vállán hátraveti. Szabadon engedi hatalmas izomtömegtől duzzadó felkarját. Bal oldalán ezüstös markolatú kard. Gyémánt gombján pihen bal keze. Kora idejének már derekán jár, ereje most a legnagyobb.

 

Az aranyos sátorból kilépő Attilát a környékben felállított 10 ezer harci sátorban lakó összes nép figyeli. Aki teheti közelít. Háború van és ilyenkor minden hír számít ha csatát várnak. Talán a vezér szól. Talán megtudnak valamit.

 

Aldar felnézni nem mer. Csak nyújtja a kardot. Attila kérdez: - Mi az nálad, fiú?!

 

Aldar arca elkékül, majd hirtelen fehérlik. A másodperc tört része alatt villan át az agyán az előző fél óra története, de olyan hosszan, mintha gyenge tizenegy évéből az a nyolc ismétlődött volna meg, melyre fiatal kora emlékezni engedi.

Oldal: A hun Isten kardja 2. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat