I. kötet

A remény angyala

 

 

I. rész

 

A kard

 

1. fejezet

 

 

 

Aldar csatakos hajjal, zihálva állt meg az aranyozott sátor előtt. Ruhája piszkos. Lába meztelen. Homlokáról izzadságcsepp gördült sűrű, fekete szemöldökére. 11 éves kora ellenére látszott testén, nem először fogott nehéz szerszámot földművelésre.

Most rémülete teljes valóján látszott. Karjai remegtek, mikor ott állt a nagy, aranyos sátor előtt és két kezében maga előtt tartotta a kardot, mint valami áldozati kegytárgyat, melyet csak fél órája talált a legelőn, de azzal úgy rohant, hogy még azt is feledte a pillanat hevében, lóháton gyorsabb.

 

Kr. U. 441-et írunk, Napisten hava, június van, minek is lábbeli egy szolganép lábára, kinek nevét apja Urkon, mint elsőszülött fiának adta. Úgy már talán megértjük a Aldarnak nevet adó apát, ha tudjuk róla, földműves volt, de szavát írás nélkül is hitte mindenki. Egymaga szerződést is mondhatott. Ezért is neve Urkon.  

 

Az aranyozott sátor három emelet. Nem is sátor, inkább lakóház. Alsó felének három oldalát takarja nemes állatbőr. Medve, farkas, szarvas. Felső szint borítása csak aranylemez, néhol ablakszerűen áttetsző szövet. Elöl címer. Két keresztbe tett kard között a nap.

 

Az alsó szint bejáratát középen nyíló arany posztó fedi. Két ajtónálló a sátorajtót nyitja.

Oldal: A hun Isten kardja 1. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat