30. fejezet

 

Eszkam elengedte az elernyedt testű Oguzt, majd a gyermek lábait keresztbe fonva leültette a földre. Kezeit a lábai elé támasztotta, s közben utasításokat adott neki.

-         Oguz! Maradj így! Támaszkodj a földön a karoddal és ne engedd, hogy a fejed leérjen a földre! Lassan ringatózz a felső testeddel! Úgy!

Oguz követte a táltos utasításait. Nem értette, hogy miért, de követte. Kellemes érzéssel töltötte el a testét ez a lágy ringatózás. Egyre inkább úgy érezte, hogy a mezőn vágtázik.

A táltos kicsit figyelte a gyermeket, majd kérdezett.

-         Mit csinálsz Oguz?

-     Pejjel vágtatok és ugratok a mezőn. – jött a válasz. A táltos megnyugodott. Ez eltart még jódarabig. Van ideje.

Gyorsan fát kezdett gyűjteni, majd megszokott alakban kisebb tűzrakásokat készített elő. A farakatokra különböző füveket tett, majd leveleket, hogy sűrű füst keletkezzen. Gyors volt és hatékony. Az egész szertartást megfelelő távolságban végezte a gyermektől, de nem messze a testrészektől. Egy ősi nyelven kezdett mormolni egészen halkan. Majd ritmusos kántálásba kezdett, s az egész testét felhasználva dülöngélt, hajlongott. Messziről úgy tűnhetett, hogy csak járkál fel, s alá, miközben a tüzeket szittya.

Figyelt a széljárásra, s a kisebb tüzek körül úgy mozgott, hogy az illatos füst ne szálljon a gyermek, s a mellette fekvő halott apja, Urkon felé.

Levette palástját, majd a sűrű füstöt az erdőbe, s a halott rómaiakra vezette. Erőfeszítése ekkor már-már emberfelettinek tűnt, mégis könnyen, gyorsan mozgott. Testét átjárta az ősök ereje, s az áhitat, melyet avatatlan nem érthetett, s nem ért azóta sem.  

Oldal: A hun Isten kardja 30. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat