20. fejezet

 

A távolban, Urkon sátra mellett olyan ötvenfős, római lovas seregnek is mondható csapat. Zászlóval, jellel. Testüket páncél borítja, talptól tetőig. Mindegyiken fényes, csillogó lemezek. Mellükön bíbor bőrből a test izomzatát rajzoló bőrpáncél még, hogy az ellen higgye, a fém is ilyen kimunkált testet takar. De ez így is volt. Viszont a fémet a bőr elfedte. Különös had volt. Mindegyiken sisak, amolyan rostélyos, fényes, nagy taréjjal. De egyiknek különösen nagy taraja volt. Az is bíbor, míg a többieké csak amolyan szürke, vagy más, esetleg kék, vagy sárga. S a bíbor taréj egy arany sisakon volt.

Ő volt Triosz. A nagy bíbor taréjjal. Magát csak Istennek hívta. Nem egyszerű Istennek. Zeusztól valónak, ki ha kell nyilazott az égből. Kevély volt, dölyfös és könyörtelen. Háborúban nem nézte az ellent, nem bánta, hogy az gyermek, ki oly csöpp, hogy csak mellel játszik még, asszony, vagy egyszerű földműves, ki hadat nem visel. Csak sajátját nézte mindig. Most azt, hogy enni kell a hadnak, mit vezet, hogy a vissza útra, a roppant római légióhoz elég ereje legyen katonáinak és lovaiknak.

Messziről látta már a forgószelet, mely a mező másik oldalán lassan elülni látszott. A helyén viszont pár emberalak. S mivel Triosz problémát nem akart, de a hun sátor körül elég élelmet látott, vagy tíz üszőt, szénát a lovaknak, apró jószágot, ezért sort állított hadából. Ahogy szokta. Csak úgy. Ki tudja már, hányszor.

A sor lőtávolba állt, miközben addig nyeregkávájukhoz erősített íjuk már kezükben, azon feszítve az ideg. Triosz parancsol: - Most!

A parancsszóra ötven nyíl szeli az eget a mező fölött közel 100 méteres szakaszon enyhén fel, majd hirtelen alábuknak, s mint süvöltő szél, ahogy a réseken fúj be a házba vihar idején, így ereszkednek alá. Célt találnak.

Triosz gondolja, elég lesz a nyíl. Ami célt tévesztett, azt is össze kell szedni. Nem látja pontosan hány ember maradt a földön, de azért mint mindig, most is óvatos. Tizet küld, hogy nézzék meg, van e ott is valami üsző, s hozzák a kilőtt nyilakat. Hosszú a visszaút a légióig. 

 

Oldal: A hun Isten kardja 20. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat