35. fejezet

 

Attila letette a kardot maga elé az asztalra, majd a rémült arcú Jenőt asztalfőjéhez ültette. Gork beszélni kezdett.

-         Most, hogy eme nemes fegyver is a kezedben van, melyről álmodtál, most jött el az ideje, hogy megvalósítsd terveid. Egyesítsd a királyságokat, hogy ne legyen több háború.

-         Vérrel?! – Jenő arca elvörösödött a dühtől és már feledte is az imént látott gondolatait. – Hogy gondolod Gork, te csúszómászó… Eszkam kiteszi a lábát és máris …

-         Hagyd Jenő. Igazat szól. Erről láttam álmot. Még fönt a nap. Elmegyünk Urkonhoz. Holnap hadba indulunk. Értesíteni kell a népeket, hogy készüljenek. Kell az élelem.

-         De Attila. Ezt jobban át kellene gondolni.

-         Jenő. A sereg éhes, unatkozik. Nemsokára itt a tél. Vagy hadba megyünk, vagy haza.

-         Küldetni kellene Bledához is uram. Tudatni kellene vele szándékodat, hogy újra hadba vonulsz a nyugatiak ellen. Nehogy ránk támadjanak kelet felől.

-         Elég legyen Jenő. Nincs itt Eszkám és mégis olyan, mintha itt ülne. Te harcos vagy, nem asszony. Bleda várhat.

A jó tanácsos most hirtelen először érezte mindennél jobban a táltos hiányát. Attila ilyet még soha nem tett. A királyok előtt döntött egy égi jelre, hogy hadba vonul. Szinte mindenki egyszerre hagyta el a vacsora asztalt. Kint már őrjöng a tömeg. A fegyverek csattognak. 

Attila feláll. A kardot az oldalára köti, majd lovát kéri. Jenő kelletlenül indul utána.

-         Attila! – Réka hangja kedvesen csengett. – Feljönnél?

A fejedelem szó nélkül az emeleti feljáró felé indult, míg Jenő a lovakhoz.

 

Oldal: A hun Isten kardja 35. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat