16. fejezet

 

Urkon némán állt puritán sátrának bejáratát elfedő szerénynek mondható, szarvasbőrből készült takarók előtt. A sátor címere a család foglalkozását mutatta – mint szinte mindenütt a szegény hunnál -, mely náluk apáról fiúra a hadviselés és földművelés volt. Így egyenesített kasza került a bejáratnál oda tűzve, mely nyelének végén fekete lófarok díszlett.  

Érzése rossz volt. Az előbb érkezett, terelve a tíz üszőt az alkalmi, de még is célra készült karámba. Eléjük szalmát vetett, most vár. A távolba néz, tekintete egy forgószélen pihen, melyet szemével a messze táborozó had irányából másodpercek óta követ. Amióta keletkezett.

Gondolatai kuszák. Értetlenül áll ott a nagy, erős, de élete derekát már elhagyó, tán hatvan telet is megért Urkon, kinek fiai Aldar és Oguz. Még sosem hagyták el mindketten az üszőket. Ez az első alkalom.

Őszülő haját jó földműveshez méltón fonva, háta közepére eresztve viseli. Süvege kúpos, nem nemesi. Azon még toll sincs, hiszen minek. Lába meztelen, talpa kérges, kemény rajt a bőr. Ezért se hordja a lábbelit. Kíméli.

Rangját külsők nélkül is mindenki tudja. Az Ő szava a szerződés, mely két fél közötti cserét szentesít. Mert állatot nem csak aranyra lehet ám cserélni, hanem másik állatra, hajóra, házra, de még másra is. De mi van, ha valamelyik állat kórt visz, hajó rosszul tapasztott léket hord? És mi akkor, ha az egyik ezt elhallgatja, de tudja?

Ezért kérdez hát Urkon mindenkit, ki hozzá jön szerződni a másikkal: - S mi baja az állatnak vagy annak, mit cserélni vagy adni kívánsz? S értékét annyinak tartod-e, mit itt mondasz? Fizetted-e? Adtál e érte eleget, mikor adsz, ha nem most, hogyan fogod adni, ha nem így?

S ha a válasz akkor jó mindnek, ezt Urkon elfogadja. De ha ezt később az egyik eltagadja a felek vitára mennek. A király kéri őket is, meg Urkont, ki előtt az ügylet írás helyett köttetett. Urkon szavára a hazugnak Attila fejét veszi, de csak néha, s akkor is csak nemesnek, vagy ha az barátja. Ellenben köcsögre húzatja. Azonnal. Ez itt a jog, vagy szokás. Kinek hogy tetszik. Mert ugye hogyan szárítja a hun a köcsögöt?

Hát fán vagy inkább oszlopon. Olyan karófélén, minek hegye van. Oda kerül a szegő is, kinek szava hazug. De csak azért, mivel kárt okoz, s azt el nem ismeri. Szegés után fogadkozni már nem lehet, csak kiváltani. Életet a vagyonnal, s erre még rab is lesz, mert a munka is vagyon. Ha a szégyent nem viseli, marad az ítélet.

Nagy ember hát Urkon, s tudja ezt körülötte mind, de Ő nem hiú, vagy dölyfös. Csak Urkon. Olyan egyszerűen, ahogy addig is, míg Attila a hatalommal fel nem ruházta. Már akinek hatalom. Urkonnak nem. Neki becsület.

 

Oldal: A hun Isten kardja 16. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat