47. fejezet

 

Másnap a rettentő hun sereg indulásra készülődött. A táborbontás még jó ideig eltart. Az elfogott felderítők elmondták, két napnyi lovaglásra van a római légió, még egy napra van kettő, melyeket könnyűszerrel elkerülhetnek. A hun sereg tíz légiót is kitesz. Eszük ágában sem lesz támadni. A legközelebbi város, mely ellen igyekeznek egy hét napnyira van. A terv jó. Nem veszthetnek még csatát sem.

Eszkam három lóval hagyta el a tábort. Az egyik sánta volt mellső lábára.  Előtte bekötött szemű fiúgyermek ült, kire meleg állatbőr palástot terített

Horka közvetlenül mögöttük lovagolt. Két hatalmas lovat vezetett még maga után. Egyiken élelem, másikon sátornak való. Ha beköszönt a hidegtél a haza úton, nem tudnak minden nap haladni, csak jobb időben. A harci sátor hamar összerakható. Elférnek benne a lovak is. Megvédi őket a hidegtől. Az állatok teste pedig kisebb tűzzel is elegendő hőt ad, hogy kipihenhessék magukat. Egyetlen személy is elég az éjszakai őrzésre. Ez volt Attila kérése. Horka is velük megy, hogy biztosan elérjék Bledát és a fővárost.

Az út egy teleholdig is tarthat télen. Tehát olyan három holdnyi idő, s érkezik a sereg másik fele. Addigra már enyhülhet a tél. Így számolt Attila. Ha Bleda küldi a katonákat. És miért ne tenné. 

 

-- // --

 

Vége az első résznek...

 

Like és megosztás ha tetszett!! Köszönöm.

Oldal: A hun Isten kardja 47. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat