6. fejezet.

 

A kietlen mezőn Aldar hajtott tíz üszőt. Ennyi volt apjának, s ennyi a családnak is összesen. Meg a Pej. Oguz lova. Mert Oguznak ló kell, vágtatni naphosszat. Apja mondta, Urkon, akkor úgy van.

Azért is van ez, mert Oguz csatában született. Ezt apja mondogatta Aldarnak, aki hitte kérdés nélkül, amit az mondott. Szemével is látta, hogy Oguz másfél lehetett, mikor a széna tetejéről ugrott a fekete Pej hátára, aki a szomszéd lovának csikója volt még akkor. Igaz, hogy Aldar ott még csak négy és fél volt, de még tisztán emlékszik. Oguz nem esett le. Onnantól van a Pej hátán. Legalábbis úgy tűnik, hogy csak aludni szállt le az eltelt hat és fél év alatt, vagy tán azért se. Így lett csak tíz ökrük. Kettőbe került a Pej.

Na meg az íj. A kard, a tőr, meg a hajítódárda. Urkon azt mondta, hogy a dárda még veszélyes. Ha mondja, úgy van. Oguz azzal is csak úgy játszik, mint a tizenkét évesek. De a lóról le nem esik. Soha. Szőrén üli. Nyerge nincs is. Csak pokróca. Azt is csak télen veszi fel.

Aldar csak nézi, ahogy most is ott játszik Oguz a Pejjel a réten. Ő meg csak ás, földet túr és üszőt terel. De nem bánja. Eddig.

Apja, Urkon mondta: - Ami csillog, vagy fényesebb az ezüstnél, s persze akkor is, ha nemes tárgy, az Attilát illeti, s Ő rendelkezik vele.

Ez ötlött fejébe, mikor észre vette, hogy egy sánta üsző lába vérnyomot hagy. S mikor abba az irányba nézett, melyről az üsző jött, látta, hogy tőle vagy úgy félszáz méterre egy kéken világító penge - mely fényesen ragyog abban az ékes égszínű kékségben -, éllel felfelé áll ki a földből. Markolata nem látszik, csupán a penge fele.

Komótosan indul a látvány felé, gondolatai már Attilánál járnak, s apja szavai zúgnak a fülében, mikor látja, hogy Pej, s rajta Oguz csak úgy suhan a villogó penge felé.

 

Oldal: A hun Isten kardja 6. fejezet
g.A.B. von Bowsky: A hun Isten kardja - © 2008 - 2024 - vonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat